Péntek 13. - "jól" indult a nap....

.... munkaelőtti ráhangolódásként bekapcsoltam a blogspotot, s gondoltam végig nézem, hogy az általam követésre bejelölt blogerinák miféle gyönyörűséget alkottak, milyen gondolatok foglalkoztatják őket/Titeket. Gyanútlanul görgetem lefelé az egeret, amikor csak olyan bejegyzések fotóit látom hosszan, sorban, egymás alatt, amitől szikrázni kezdett a szemem. Ilyet ember lánya - főleg reggel, éhgyomorra - nemigen nézeget, főleg nem egy nyilvános blogos közösségi oldalon. Pláne, nem jelölöm be követésre!!!! Brrrrrr! Ez valami vicccc????? Mint az őrült, keresem gyorsan a listámon, hogy kitöröljem... , de nem ment olyan egyszerűen a beazonosítás. A technika azért a segítségemre volt abban, hogy végül kinyomoztam az oldal "tulajdonosát", megjegyzem az eredeti blognév teljesen ártatlan, nem is gondolná senki, hogy milyen tartalmat rejt! A kérdés azonban továbbra is fennáll: hogyan kerültem fel a blogkövetők listájára????? (S még csak nem is április 1-e van!!!!)

Kutya-melegben...

... egyszer csak azt vettem észre, hogy Baba hasal az oszlop

ventilátor előtt. Hűsöl!!!

Ez pedig nagy szó, hiszen ő az, aki villám gyorsan és

sértődötten keret old, ha egy picit is ráfújsz.

 

 

Nem telt egy sok idő, s lám a Törpilla is elékuporodott...

... bámulatos megtapasztalni, ahogy egymástól tanulnak.

 

A kutya-gyermekeim - ismét egy ritka pillanat: egymáshoz közel,

nyugodtan - értsd egy helyben - ülve. :)

Amikor tele a puttony.... a Rozi kimenős!!!!!

Van nekem egy történetem...

azt hittem, már a múlté....

Amikor a fiúk még valóban fiúk voltak, vagyis nem kész

fiatalmeberek, mint most, megesett, hogy a dolgok ide-oda estek

(értsd: itt egy ruha, ott egy ruha, itt egy pohár, ott egy tányér),

s még boldog voltam, ha legalább a megoldás közelébe - vagyis a

szennyestartó, mosógép, mosogatógép közelébe.

Aztán fel kellett őket világosítani, hogy a háztartátunkban

nincs "cselédlány" alkalmazva, így lett egy szállóige:

"A Rozi kimenős".

 

Cselédlány azóta sincs, így a szállóige ismét minden napos

lett, mivel a koszos edények jó esetben a mosógatóban

gyülekeznek.

De kérdem én, miért nem tudják berakni a mosogatógépbe?

És miért kell ezt minden nap megkérdezni?

Hát félbehagytam mindent, és megszületett a figyelmeztető

képecske a mosogatógép fölé!

(Kb. 10 évvel ezelőtt volt egy ugyan ilyen szöveggel, bár

más konyhában, más mintával.)

 

Ha így sem lesz rend, akkor lázadás lesz! :)

 

***

 

Az eredeti színeket kissé módosítottam, hogy a mostani konyhánkhoz

jobban illeszkedjék.

 



Fehér nyakpánt - egy elegáns hölgynek

Egyik kedvenc hobbim a gyöngyfűzés. Sok-sok karkötő, medál, nyaklánc készült el az

elmúlt időben. És vannak sokan közülük, akik most már kedves vásárlók

kedves ékszerei lettek. Nemrég egy idősebb hölgy nézte meg az aktuális

kínálatot, s sóhajtozott nagyokat, mert rég áhított fehér nyakpántot nem talált közöttük.

Varrt ugyan magának egyet szép hófehér selyemszatén szalagból,

de nem pótolta a hiányérzetet. A hölgy így megrendelte - egy karkötő mintája alapján -, én

elkészítettem.

 

A fotókon nem látszik, de a szélét némi ezüst gyöngy is díszíti. (Felpróbáltam, pszt!

nagyon elegáns, pedig amikor meghallottam a megrendelést, nagyon unalmasnak

találtam az ötletet.... fehér, tiszta fehér?! De bízni kell a megrendelőben! Fogok én még ilyet

készíteni magamnak - talán még feketében is... és hozzá karkötőt... ha már lúd...)

 

 



Virágok és könyvek

Sokáig váratott a befejezésre, de tavasszal végre elkészült,

s bár a témája miatt nagy buzgósággal kezdtem el, végül

hónapokig árválkodott az egyik hímzős kosárban.

Illik felszámolni az elmaradásokat, így a befejezés mellett

döntöttem.

 

Egy jó kis keretet kell még hozzá találni...

 

... nekem meg egy jó könyvet és megyek is olvasni,

 

vagy hímezni?



Nyár, nyár, nyár

Nyár, virágok, könyvek...

 

 

... és rózsák

... és színes virágok...

 

 

 

 

 



Lusta vagyok...

Annyi minden készült fél év alatt, csak valahogy a fotózás és az írás maradt el...
lassan pótolom!

Csóóóók!