Szeretetvarázs, hogy legyen takaró I.

Az úgy volt, hogy Eszter gondolt egyet, illetve gondolt az árvizet elszenvedő kis óvodásokra, s mivel szeret horgolni, így takarókat álmodott a piciknek. Finom, puha, vidám színekben pompázó takarókat...

Hitte, hogyha benne ilyen nagy az elszántság - két apró pici ikerlánya mellett remélte lesz egy-két lopott órája -, talál még pár szorgos horgolni tudó, adni vágyó társat az álmához...

Jöttek sorra a jelentkezők: profi horgolók és "most azonnal meg akarok tanulni horgolni" lelkesedők, s nem utolsó sorban egy áldozatkész fonalguru...
Eszter tervezett, szervezett, ontotta az útmutatókat az éteren keresztül: ki milyet, mennyit, s hogyan készítsen.
Elkészültek, postára kerültek, leszállítódtak a színes négyzetek, elkezdődhetett az összehorgolásuk...

Készülnek most is, hogy vidám csilloghasson 6 kislegény és 6 tündérlány szemecskéje ősszel a felsőzsolcai óviban...

Eszter! Kívánom, hogy minden álmod így teljesüljön!!! A segítő kezeknek, a nyitott szíveknek áldást szolgálatukért!!!